Szeleste-Ötvös kéktúra, 2. nap

Dátum: 2012. március 16. péntek
Útvonal: Sárvár - Sárvár-Hegyközség - Sitke - Gérce - Rózsáskerti eh. - Hidegkúti eh. - Káld

Térkép szerint: 27,1 km

Mi mentünk: 31,36 km

A mai nap vitán felül a legnehezebb volt a négy közül, ráadásul a család 3 különböző távot teljesített. Fent a saját távom látható (egy 1,8 km-es kitérővel GCSVHK-hoz), Andris kb. 29,5 km-t ment (ketten szedtük össze a kicsit kieső GCFARE-t), a többiek pedig kb. 29 km-t tettek meg, de még ez is elég sok. A túlteljesítés oka az volt, hogy a szakasz a Hidegkúti erdészháznál ért véget kényelmesen - ide azonban csak lezárt erdészeti utak vezetnek, így muszáj volt eljutnunk a legközelebbi lakott területig.

Gyaloglunk a sárvári vasútállomásra

A nap elején visszasétáltunk a kékre és követtük a vasútállomásig, ahol megálltunk egy pecsétre, majd visszakanyarodtunk a városközpont felé. A kéknek van egy jó tulajdonsága: akár kitérők árán is, de elvisz az érdekes helyekre, és most sem hazudtolta meg magát: keresztülvezetett a vár melletti várkerten, utána pedig rövidesen a gyönyörű csónakázótóhoz érkeztünk.

Fák a sárvári csónakázótó partján

A tó bemutatása után a kék visszatért az út mellé és elindult kifele Sárvárról. Amikor a többiek megálltak almát és elemet venni, én továbbsiettem, mert össze akartam szedni a kékről kicsit kieső GCSVHK (Sárvár kilátó) geoládát. Bár eléggé siettem, a többiek már alaposan lehagytak, mire visszaértem a jelzésre.

Én és a kilátó hűlt helye. Azért fényképezkedtem a tűzcsappal, mert ő őrzi a jelszót

A kék itt egy nagy kitérőt tett északra, arrafelé, amerre a régi Sárvár-Zalabér vasút egykor leágazott a 20-as vasútvonalról (nem, nem vagyok ekkora vonatos, a GPS-ről olvastam le a vonalszámot), majd egy erdőben visszavitt a 84-es úttal párhuzamosan dél felé. Ezen a hosszú egyenesen értem utol a családot, és a végén, a szántóföld szélén álló magaslesnél megebédeltünk.

Éppen utolérem a családot

A magasles után a kék kelet felé kanyarodott, és egy viszonylag friss vetés szélén, majd egy erdőben vezetett Sitkére - pontosabban a falu szélére, a központba ugyanis nem vitt be. Viszont valamilyen furcsa okból a falu szélén álló kápolnához sem, így egy kicsit módosítottuk az útvonalát: a kápolna körüljárása után nem a kéken, hanem egy vele párhuzamos úton mentünk tovább, de később a kék is rátért erre az útra.

A kápolna Sitke mellett

Kis szőlők és présházak között lassan kiértünk Sitkéről, és bozótosban haladva, majd egy volt sorompóőrház mellett a régi vasúton átkelve hamarosan elértünk Gércére.

Indulás a gércei kocsmából

Hosszúlépés és pecsét után egy dombra "felkapaszkodva" és egy mezőn átkelve elértük a 84-es utat, ami után kezdetét vette a nap leghosszabb egyenes szakasza.

A család átkel a 84-esen

Az eleje a Rózsáskerti erdészházig nem volt vészes. Miután beütöttük a pecsétet, elindultunk a hosszú egyenesen...

Pecsét a Rózsáskerti erdészháznál

...ami nem is volt olyan hosszú, mint számítottuk, két dolog miatt. Egyrészről volt látnivaló (amelyek jó részénél egyébként a GCFARE multiláda egy-egy virtuális pontja lapult): először a Scherg házaspár sírja, majd a Banya-fa.

A kidőlt Banya-fa

Másrészről az út nem volt lapos, kis dombokra ment fel és le, így nem látszott az elejétől a végéig - az pedig, hogy az útnak mindig csak egy kis részét látja, jelentősen javítja a társaság morálját.

A végtelen úton a Rózsáskerti és a Hidegkúti erdészház között

A fentiek miatt aztán meglepően gyorsan elértünk a Hidegkúti erdészházhoz, ahol gyorsan meguzsonnáztunk és tovább is indultunk, mert minden esély megvolt rá, hogy ne érjünk be sötétedésre Káldra.

Uzsonnázunk a Hidegkúti erdészháznál

Innentől Andrissal külön úton jártunk: össze kellett szednünk GCFARE utolsó pontját, ami már egy hagyományos láda volt. Ezt nem a kéken, hanem kicsivel odébb rejtették el, de mivel az itteni négyzetrácsos úthálózatban néhány téglalapnak csak simán a kékkel ellenkező oldali éleit kellett végigjárnunk, nem mentünk sokkal többet. (Igen, már az óvodában is Lebesgue-integrál volt a jelem.)

Magasles GCFARE közelében

Bár siettünk, mire visszaértünk a kékre, a többiek már lehagytak minket. Egy széles, döngölt földúton értünk be Káldra, de mivel a család másik fele korábban érkezett meg, az első fuvar korábban elindult. Amíg vártunk, vettünk kiflit és zsömlét a helyi pékségben, majd amikor édesanyám visszaért a kocsival, minket is hazavitt a szállásra.

Már ilyen sötét volt, amikor Káldon várakoztunk

Este pizzát rendeltünk a Várkert étteremből, mert nem volt túl sok kedvünk elmenni vacsorát vadászni, a gulyás pedig a böjt miatt nem jött szóba.

Elég nehéz nap volt, viszont sikerült egy településen befejeznünk, így másnap nem kellett lezárt erdészeti utakra behajtanunk és a semmi közepén hagynunk a kocsit. Nem rossz dolog az.

Következő nap »