Családi kéktúra, 1. nap

Útvonal: Keszthely - Vállus - Lesenceistvánd - Tapolca

Térkép szerint: 25,7 km

Mi mentünk: 30,34 km

Viszonylag korán (6 óra körül) keltünk, így korán (7 óra körül) nekivághattunk a kéktúránk első szakaszának. Nem volt nehéz megtalálnunk a kéket: a szállásunk előtti úton jött Sümeg felől. Átmentünk a kastélyparkon, végig a főutcán, majd elértünk a főtérre, ahol a kéknek vissza kellene fordulnia a 71-es út felé. Csakhogy ő eltökélten a Balaton felé tartott...

Indul a csapat

Úgy döntöttünk, hiszünk neki, és továbbindultunk a móló felé. A vasút előtt elkanyarodott kelet, azaz Gyenesdiás felé, mi pedig továbbra is követtük, bár egyre bizonytalanabbul. A Tescoban szerettünk volna bevásárolni, tehát nem lett volna hátrány, ha oda lyukadunk ki, a kéknek viszont nyilvánvalóan esze ágában sem volt visszamenni a 71-esre. Rövid tanácskozás után célba vettük a térképen és a GPS-en is szereplő kéket, azaz a 71-es utat. (Itthon kiderült, hogy július 20-ától áthelyezték a kéket, ezért volt megtévesztő a dolog. Azért néhány értesítő plakát nem lett volna rossz...)

Reggeli a lőtérnél

Rövid bevásárlás után a Tesco mögötti földúton, a K és P jelzésen folytattuk utunkat, majd rövidesen Gyenesdiásra értünk. Az út mellett végigmentünk a falun (pontosabban mellette, mert a kék csak súrolja), és a lőtérnél megálltunk reggelizni. A lőtér után nem sokkal a K és P jelzés letért az útról, hamarosan pedig a P is elhagyta a K-t. Egy hosszú völgy, egy kis kavicsos aszfaltút, egy magasles alatti pihenő és egy újabb erdős szakasz után Válluson találtuk magunkat.

Érkezés Vállusra

A faluban a bélyegzőhelynél álltunk meg pihenni - pontosabban egy kicsit odébb, a templom mellett, hogy a nyomóskútnál újratölthessük a vizesflakonokat. Az út első MTSZ-es pecsétjének begyűjtése után (ugye Keszthelyen MÁV-os bélyegzőt kell szerezni) továbbindultunk Lesencetomaj felé. Miután átkeltünk a Várvölgy-Lesencefalu országúton, rövid kaptató után megálltunk azon a helyen, ahol a K balra kanyarodik és a térkép "Szép kilátás!"-t jelez, és meg is ebédeltünk. (Közben megkerestem az ott lapuló GCPUP geoládát is. Egy másikat is szerettem volna levadászni, de ahhoz vissza kellett volna menni az országútra, de az ösvényt, amin mennem kellett volna, nem találtam...)

Országúti menetelés

A pihenő után egy elég bozótos erdőrészen áthaladva hamarosan megérkeztünk Lesenceistvándba (a Kő orrára nem mentünk fel). A bélyegző a kocsmában volt, így rendeltünk 5 pecsétet, 3 hosszúlépést és 4×2 gombóc fagyit (ez a hármas az út során szokásossá vált), majd indultunk tovább Tapolcára, hiszen egy szép hosszú országúti menetelés várt ránk. Szerencsére volt annyi eszünk, hogy még az előző héten a Decathlonban vettünk nagyon jó sapkákat, különben egészen biztosan megfőttünk volna Tapolcáig. Én úgy néztem ki a sajátomban (nyaktól felfelé), mintha egy Rejtő-regényből szökött sivatagi légiós lennék. Talán majd megmutatom. :)

Szólítsatok csak Vader nagyúrnak

Egy kicsit megálltunk pihenni Billegepuszta buszmegállónál, majd hamarosan elértük Tapolca határán a volt laktanyát. A szállás helyével kapcsolatban volt egy kis problémánk, de szerencsére a házinénink kijött elénk és elkísért a szálláshoz, a Betty vendégház nagyobbik házába, a Sebron nevű külterületre. Sőt, még egy pizzázót is ajánlott, mivel elég messze voltunk Tapolca központjától. Rendeltünk egy óriás pizzát és két kis adag pizzagolyócskát is (nagyon finomak voltak!), és viszonylag korán lefeküdtünk aludni, mert elég fáradtak voltunk...

Vacsora

Következő nap »