Szeleste-Ötvös kéktúra, 4. nap

Dátum: 2012. március 18. vasárnap
Útvonal: Szajki-tavak - Ötvös

Térkép szerint: 14,6 km

Mi mentünk: 15,3 km

A négynapos hétvége utolsó napjára ébredtünk. Vitán felül ez volt a legrövidebb a négy közül, ugyanis nem akartunk túl későn hazaérni és szerettünk volna egy napnyi szakaszt hagyni hátra Sümegig.

Pecsételés a Szajki-tavaknál

A Szajki-tavaknál nagyon finom füstölt sajtos - tejfölös lángosokkal, valamint fröccsel indítottunk (a nap további részében úgysem találkozunk több vendéglátóipari egységgel, sőt, lakott területtel sem), pecsételtünk és útra keltünk. Közvetlenül a tavak mellett nagy medvehagymamezőre bukkantunk, és mivel a GPS szerint nem esett védett területre, szedtünk is belőle.

Medvehagymát szed a család

Egy mocsaras terület szélén haladtunk tovább, ahol az erdő alja továbbra is tele volt medvehagymával.

Itt kelt át az úton, aki a medvehagyma hagymáit szétszórta

Az út innen balra kanyarodott és egy erdőben haladt, elég cikkcakkosan, közben pedig ismét átkeltünk a régi Sárvár-Zalabér vasútvonalon. Értintettük Vas és Zala megye határát is - a vélemények megoszlottak arról, hogy még a Robur roncs előtt át is mentünk-e rajta (a GPS szerint nem).

Érkezés a megyehatár mellé

A térkép jelzett egy Robur roncsot, és mivel a mai napon ez tűnt az egész út egyetlen látványosságának, úgy döntöttünk, hogy ott fogunk megebédelni. Azonban ahogy közel értünk a térkép által írt helyhez, feltűnt a pont a GPS-en is, a következő szöveggel: "Itt volt a Robur roncs". Ez persze nem tartott vissza attól, hogy megebédeljünk.

Ebéd a Robur roncs helyénél. Amikor még itt volt, valahol balra hátul állt

Amikor továbbindultunk, szinte azonnal a Gyalog galopp egyik helyszínére érkeztünk.

Ezek kivágták az erdő legvastagabb fáját... ezzel a... heringgel!!

Néhány hosszabb egyenes után egy favágási területre értünk be. Nagyon nagy szél volt fenn, az erdő recsegett-ropogott, és végig a fák lombkoronáját lestük, hogy időben el tudjunk ugrani, ha egy ág éppen akkor törne le.

A szélfútta szakaszból főleg erre a részre emlékszem

A szélfútta rész után átkeltünk egy lezárt erdőrészen, majd egy bozótosban gyalogolva elértük a vasúti töltést. Itt régen jobbra egy kitérőt kellett tenni a pecsétért, azonban - mint a korlátra festett jelzés is mutatta - már áthelyezték, így balra fordultunk.

Ott a vasúti töltés

A vasút mellett haladva kisvártatva elértük az ötvösi utat és átkeltünk a sínek felett a hídon. Éppen akkor jött egy vonat, integetésünkre pedig dudálással válaszolt. (Biztos, hogy nekünk köszönt, mert nem láttam kürtjelzést előíró táblát.)

Jön a vonat (és éppen dudál, de az nem látszik)

A kék egy kicsit az ötvösi út mellett haladt, majd egy nagyon szemetes résznél keletre, az erdőbe kanyarodott - ide tették át a pecsétet a vasútállomásról.

A túra utolsó pecsétje

Nem mertük reggel Ötvösön hagyni az autót, így megkértük a Bükön pihenő nagyszülőket, hogy jöjjenek el értünk és vigyenek vissza a Szajki-tavakhoz. A pecsételés után ezért visszafele indultunk, Ötvös felé, de még azelőtt megérkeztek, hogy elértük volna a vasúti felüljárót.

Megérkeznek a nagyszülők (bár ezen a képen csak nagymamám testvére, Lili van rajta)

A Szajki-tavaknál bepakoltuk a felszerelést a kocsikba, és hazaindultunk.

Összességében nagyon jól telt a négynapos hétvége. Ráadásul Nyugat-Magyarországból már csak egy darab maradt: innen, Ötvöstől Keszthelyig, ami viszont három nap alatt is gond nélkül teljesíthető.