Családi kéktúra, 2. nap

Útvonal: Tapolca - Hegymagas - Szigliget - Badacsonytördemic

Térkép szerint: 16,7 km

Mi mentünk: 21,66 km

Ezt a napot ismét egy szép eltévedéssel kezdtük. Bár ezek szerintem nem számítanak eltévedésnek, mert végig pontosan tudtuk, hogy hol vagyunk... A lényeg: nem akartunk Sebronból visszabattyogni az útra és onnan menni a vasútállomásra pecsételni, mert az egy szép kerülő lett volna. Inkább nekivágtunk a mezőn a földútnak, ami simán és nyílegyenesen átvezethetett volna az állomáshoz... ha nincs ott az a kis patak, ami a GPS-en nem látszott. A térképen viszont igen, szóval nem teljesen értem, miért nem vettük észre az indulás előtt... Mindegy, megint sikerült egy kicsit megnövelnünk a napi etapot. :)

Vissza az egész

Végül sikerült eljutnunk a vasútállomásra, ahol a pecsételés után meg is álltunk a büfében reggelizni. Nagyon finom volt, nade túra előtt velős-sajtos pirítóst... ezek csak mi lehetünk. :) Egy CBA-ban bevásároltunk, és következett az újabb aszfaltos menet... Nagyon szeretjük ám az ilyet, főleg a talpunk.

Elhagyjuk Tapolcát. Előttünk a Szent György-hegy

Néhány kilométeres talpalás után a kék végre letért az aszfaltútról és nekieredt a Szent György-hegynek. Nekünk se kellett több: mentünk utána. Egy enyhén emelkedő szőlőkertes szakasz után a lényegre tért - lépcsők következtek, majd elértünk egy kulcsosházhoz, ahol a bélyegzőt őrző fa is állt.

"Menjen fel oda, akinek két anyja van" - nyögte édesapám, amikor meglátta a hegy tetejét

Pecsételés és rövid pihenő után továbblépcsőztünk a bazaltorgonák alatt, és kisvártatva felértünk a Szent György-hegy majdnem-tetejére, ahol a kék visszaindul lefelé. Mi, a három fiatalabb felmentünk a "csúcsra" is (maradjunk a "legmagasabb pont" megnevezésben).

"De ki lehet a másik?" - gondolkoztam, miközben a hátralevő távot szemléltem a hegytetőről

A kékhez visszatérve leültünk az ottani padokra és megebédeltünk, majd elindultunk lefele a hegyről. Az Oroszlánfejű-kútnál újratöltöttük a flakonokat és fejet mostunk, úgy indultunk tovább.

Lefele menet beszédbe elegyedtünk a szőlőben dolgozókkal és megkérdezték, nem akarunk-e csatlakozni hozzájuk, de hát aznap még el kellett jutnunk Badacsonytördemicre... :)

A hegyről leérve ismét ugráltunk örömünkben, hogy aszfaltúton gyalogolhatunk Szigligetre. Bocsánat, nem: amikor rákanyarodott a kék a 71-esre, nem az úton kellett menni, hanem a bicikliúton. Nem nagy a különbség: mindkét helyen alattad 50 - fölötted 40 fok, szóval a bicikliutat is élveztük.

Végül elértünk Szigligetre, ahol a pecsételés után betértünk az Aranypatak vendéglő kerthelyiségébe két hosszúlépésre és három limonádéra.

A csapat Szigligeten

A pihenő után feltápászkodtunk és indultunk tovább, hiszen még volt néhány kilométerünk. Országúton, persze. Miért, mire gondoltál? (Rendben, tudom, a kéktúrát itt nem lehet másfele vinni, mert mocsaras az egész környék.) Szóval nekivágtunk az utolsó szakasznak: megkerültük a Várhegyet és az Antal-hegyet, átbaktattunk a Szigliget-Badacsonytördemic országúton, pecsételtünk a vasútállomáson, és végre beestünk a szállásra.

Ilyen finom zöldalmás limonádét ittam

Ma azt tanultuk meg, hogy az aszfalt gyilkos. Állítom, hogy ez a nap legalább annyit vett ki belőlünk, mint a tegnapi, pedig majdnem 10 kilométerrel rövidebb volt. A különbség: tegnap kb. 4 kilométert mentünk tűző napon, az úton, ma pedig...

Következő nap »