Családi kéktúra, 4. nap

Útvonal: Szentbékkálla - Balatonhenye - Nagyvázsony

Térkép szerint: 21,7 km

Mi mentünk: 23,93 km

Reggel csak Nórival ketten mentünk be a falu központjába bevásárolni, a többiek elindultak a kéken és megvártak töttöskáli templomromnál. Amikor odaértünk, nekivágtunk az Eötvös Károly-kilátóhoz vezető, eleinte még nem túl meredek, de végül szép kaptatóba érkező útnak. Útközben megálltunk az Öreg-hegyi kútnál hideg vízzel feltölteni a palackokat. Szerintem ezen a napon volt az eddigi legmelegebb idő, bőven 30 fok fölött járhatott a hőmérséklet.

Az Öreg-hegyi-kút

Az Eötvös-kilátó tetejéről nagyon szép kilátás nyílt az eddigi útvonalunkra. Reggeli és geoládázás (GCNEGR) után lefelé indultunk. A hegy oldalában levő Kis- és Nagy-Csere-kutat sajnos nem találtuk meg, pedig jólesett volna egy kis hideg víz... Kényszerpihenőt is tartottunk: szüleink egy felfelé tartó vízmosásban nem kanyarodtak le jobbra, hanem még jó ideig mentek tovább, mire észrevették, hogy nincs kék.

A juhászbojtár szerepében: Andris

A kényszerpihenő után hamarosan megérkeztünk Balatonhenyére, ahol balatonhenyéltünk egy kicsit (pecsét + hosszúlépés, de ezt már nem is kell mondani). A bélyegzés után nekivágtunk tűző napon, a mező közepén a kaptatónak a Tói-hegy derekára. Ekkor született a következő versike:

Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
tikkadt kéktúrázók támolyognak rajta.
Szidják az MTSZ-t, de miért is ne tennék:
a mezőn át a kéket csakis ők vezették.

De azért mégiscsak álljunk meg egy szóra,
merthogy ők szegények nem tehetnek róla:
Puszta az egész hegy, fátalan és kopár,
mutass egy jobb utat, ha ilyen nagy a szád!

A mező végén

A mező végén, a kék négyzetnél megpihentünk, majd jóval emberibb, árnyékos erdei úton mentünk tovább. Egy idő után köves kocsiútra értünk, és lassacskán (nagyon lassacskán) megérkeztünk a csicsói erdészházhoz. Az erdei iskolában táborozók nagyon kedvesek voltak: kaptunk friss vizet, mogyorókrémet és ebédről megmaradt zöldséglevest is. Én nem szeretem a zöldséglevest, de ez olyan jó volt, hogy még nekem is ízlett!

Indulás a csicsói erdészháztól

Ezután következett a végtelen út. De igen, az volt. Kettő is. Az első a fent említett köves út folytatása: 2 km hosszú, teljesen egyenes út. Hál' Istennek legalább árnyékban ment. Amikor a végére értünk, egy kicsit baktattunk a Vigántpetend-Nagyvázsony országúton, majd következett a második - ez már legalább erdei, és nem köves. Nem is volt annyira monoton: néha az útra dőlt fák csempésztek egy kis változatosságot az egyébként tökegyenes útba.

Végtelen út

A tálodi kolostorromnál megkerestem a GCTALO ládát (a forrás sajnos nem volt iható), majd a mező szélén továbbhaladva elmentünk az Ilona-kápolna romja mellett (a társaság fürgébbik része be is ment hozzá az erdőbe, de én ekkor már nem tartoztam közéjük). A Szent Mihály-kolostorromnál még volt egy ládám (GCSONY), onnan pedig már csak begurultunk Nagyvázsonyba, a várhoz, pecsételni.

Érkezés Nagyvázsonyba

A Művészetek Völgye miatt nagyon kevés szálláshely maradt, így egy nívósabb helyen, a Malomkő Panzióban foglaltunk szállást. Egyáltalán nem bántuk meg: volt medence is, az pedig nagyon jót tett a vízhólyagjainknak...

Következő nap »