Szeleste-Ötvös kéktúra, 1. nap
Dátum: 2012. március 15. csütörtök
Útvonal: Szeleste - Bögöt - Csénye - Csényeújmajor - Sárvár
 |
Térkép szerint: 20,1 km |
 |
Mi mentünk: 20,33 km |
Az első nap a Sárvár előtt megmaradt szakaszt teljesítettük, így reggel a Szeleste és Ölbő közötti Ölbő-Alsószeleste vasútállomásról indultunk útnak.
Indulás Szelestéről
Rövid mezei séta után egy fiatal erdőbe értünk, ami feltűnően tele volt szarvassal: legalább 3 csapatot láttunk a fák között vagy akkor, amikor éppen átkeltek az úton.
Szarvasok a Szeleste utáni erdőben
Az erdő után egy hosszú egyenesre fordultunk, aminek a monotonitását csak egy régi kapu maradványai törték meg. Hazaérve utánanéztem, de nem találtam meg, hogy minek a kapuját tarthatták egykor.
Menetelünk az úton, háttérben a kapumaradványok
Nemsokára kiértünk a 88-as útra, de ezúttal nem kellett sokat gyalogolnunk rajta, néhány száz méter után folytattuk utunkat az eredeti irányban. Bögöt mellett ráfordultunk egy kanyargós műútra, ami egyenesen a faluba vezetett.
Új hagyományunk: a túra első településének táblájával fényképezkedünk
Bögötön azonban se kocsma, se vegyesbolt nem volt nyitva március 15-e miatt. Mivel így a pecsétünkhöz aznap legális úton nem juthattunk hozzá, úgy döntöttünk, hogy majd egyik reggel visszajövünk pecsételni. Megebédeltünk a templom előtti kis parkban, utána pedig továbbindultunk.
Hát nem elfelejtettem akkor fényképezni, amikor mindenki ott ült?!
A mező közepén, egy bokrokkal határolt úton gyalogoltunk, amíg el nem értünk egy dupla vasúti átkelőhöz egy szép vadászházzal.
A család nem a közelgő vonatot lesi, hanem a vadászházat
Egy cikkcakkos útszakasz után aszfaltútra értünk egy majorság mellett, majd kisvártatva beértünk Csényére. A kék a falu belsejébe vitt, így nem láttuk a kálváriát, viszont pihentünk egy kicsit a Benedek Elek meseparkban.
A Csényére vezető úton a majorsággal
Csénye után egy hosszú egyenes műút következett Csényeújmajorig, de legalább láttuk közben a szélmotorokat (sajnos Dávid egész napos reményei nem teljesültek: nem ment el a kék alattuk).
A hosszú egyenes út Csényeújmajor előtt
Az egyenes végén délnek fordultunk egy lepusztult majorságnál, pecsételtünk és meguzsonnáztunk a vele szemben levő Mária-kápolnánál, és eldöntöttük, hogy ha Andris agrármérnök lesz, akkor az én fizetésemből felújítjuk és itt fog gazdálkodni. (?!)
A lepusztult majorság
Utunkat a Gyöngyös patak mellett folytattuk (nem, nem tévedtünk el annyira), ahol a GPS-t nézni csak annyival volt érdekesebb az előző szakasznál, hogy most egy kék csík is ment rajta a sötét mellett.
Ilyen izgalmas volt az út a GPS-en
A gát mellett lassan beértünk Sárvár alá, és amikor már kezdtük azt hinni, hogy ugyanezzel a lendülettel ki is megyünk alóla, a jelzés északra kanyarodott és a vasútállomás felé vette az irányt.
Séta a gáton
Mi azonban még a vasút előtt lekanyarodtunk a szállásunkhoz, megfürödtünk, kipakoltunk, és vacsorára megettük az otthonról hozott gulyáslevest.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
